Már jó ideje annak mikor a szárnyak felépítése után derült ki számomra, hogy a jobb oldalon végig egy ezüst sáv húzódik. Aminek a felvitelét egy bravúros maszkolás után egész jól sikerült megfújnom.
Az biztos, hogy elég időt hagytam a száradásra. A maszkolás eltávolítása után látszott a fehér részen egy kis át ködölődés. Ezt ecsettel javítottam. Ezek után hónapokig állt az építés. Most viszont beszerzésre került a Malév flotta pár új tagja, így ideje volt folytatni Ancsát.
Szóval letöröltem a port 🙂
Előszedtem a maszkoló szalagokat, és mehetett a kék szín. Elkészült a törzs hátsó részén a festés és a csillag motort rejtő orrkúp és a futók belső része.
Ennek a gépnek a megépítésére a repülő szimulátorban ezzel a típussal repült élmények sarkalltak. Felső szárnyas, stabil de robosztus gép. Maga a makett a Revell Classics sorozatban megjelent verziója. Lehet jobban örültem volna így utólag egy felújított öntőkészletnek, illetve egy teljesen újnak. Rengeteg pontatlanság, hullám, hiba volt rajta. Mivel nagyon szeretnék törekedni arra, hogy egyre szebb és pontosabb makettet készítsek – ne csak összeragasztgassam aztán kis festés és kész – rengeteget putty-oltam, csiszoltam, putty-oltam, csiszoltam a gép szinte teljes felületén.
Valóban. Miután kiderült, hogy a matrica már nagyon törős és a legnagyobb legfontosabb részével keztem – volna – a Cheef-el, elég rosszul esett, hogy elsőre ketté, majd itt-ott több kisebb darabra szakadt. Némi patchwork után elfogadható kinézetet alkottam. Persze sosem leszek elégedett, és mindig csak ezt fogom látni az egészen ha ránézek. De azért tetszik a végeredmény.
Viszont a gépágyúk, ugye… szóval mikor ezen készenléti fázisba jutott a gép nagy elhatározásra jutottam. Lecserélem a műanyag gépágyúkat. Nem hiába olvastam annyit a fém kiegészítőkről. Leggyorsabb megoldás: injekciós tűből alakítom ki. Nekem 0.9mm-es tű kell. Na ilyen nincsen a kereskedelemben. Miután kiborítottam párszor pár helyen a gyógyszertár dolgozóit – bár nem meglepő, hogy kimutatható százalékban nem egészségügyi, és nem egészség rontó, okokból vásárolnak tűket az emberek. Máris nem voltam olyan különleges 🙂
Szóval rengeteg kisebb és nagyobb átmérőjű tűm lett. Nem voltam elégedett. Ekkor bevonzva szembe jött egyik makett bolt hírlevele, hogy AK Interactive réz csővek érkeztek… Ekkor már teljesen biztos lettem benne, hogy magasabb hatalmak gondoskodnak az emberiségről. Teljesen hihető, mivel fontos, és emberi életeket semmibe vévő döntések születnek mióta világ a világ, és ezt a természet hagyja, de nekem amire éppen szükségem van egy kis múlandó hobby-hoz az ölembe hullik.
Szert is tettem a 0.9mm átmérőjű réz csövekre. Hihetetlen volt számomra mert volt 0.2mm átmérőjű cső is! Csak azért rendeltem mert ilyen nekem kell! 😀
A kész maketten történő csere-bere tortúrája még várat magára. Most a nyugodtan szétáradó béke jár át, mivel ezt is be tudtam szerezni.
Itt volt az ideje, hogy egy „éles” makett felületen teszteljem az AK True metalt. Alapozás után fel is hordtam a felületre mind az aluminium, mind a dark aluminium anyagot. Nagyon tetszett a látvány. Egészen tükrös felületet lehet polírozni. Imádtam, az első maszkolásig, illetve lakkozás próbáig, majd a matricázás is nehézkes volt.
Alapvetően nem vagyok még biztos benne, hogy az volt-e a gond, hogy sokkal többet kell várni a True metal száradására, vagy simán nem alkalmas rétegek elviselésére ez az anyag. Bár láttam megoldásokat ahol szerintem ezt használták, és volt utána felület megmunkálás, további rétegek. Egyre valószínűbb viszont, hogy ha ilyet használok először az egyébként kevesebb, jellemzően maszkolva festett színeket fogom felrakni és azokat maszkolom el a metal elől. Mivel ahogy felszedtem a maszkoló szalagot jött a metál felület is. Elég idegesítő volt.
Nem akartam szokás szerint ha nem sikerült majd koszolunk és öregítünk mint „állat” módszerrel élni. Egy kis természetes kopás, kis folt itt-ott bele fért. Ezt a szintet próbáltam tartani.
Valamikor régen betévedtem a makett boltba. Nekem nagyon unikum volt a Revell-es világomban minden más márka. Így amikor szembe jött egy Academy makett ami szép volt, megtetszett. Olcsó is volt. Rá is csaptam.
Ez volt a P47-D Bubble Top.
Nagyon sokat állt nálam, több mint tíz évet. Ezt leginkább a matrica sínylette meg. De ez csak később derült ki.
Maga a szet nagyon pontosan önött, szinte sorja mentes volt.
Végre megérkezett az aktuális rendelés amiben megérkeztek a koszoló, és panel bemosó festékek zöld színű felületekhez.
Első próbálkozásom volt a koszoló festékkel. Türelem szükséges hozzá, de nagyon megéri. Igaz úgy éreztem végig, hogy sosem lesz készen, végtelenségig lehet finomítani a részleteket.
Érezhető a különbség a két anyag közt. Próbáltam a Wash-al kicsit olajos, koszos megfolyást is érzékeltetni, de ilyesmire nem igazán alkalmas.
Amíg várok a panel vonal kiemelő festékre gondoltam elkezdtem a hozzá való transporter elkészítését. A kittnek nem része, így fotók alapján próbálom a méreteket és a formát lemásolni, és balsa fából elkészíteni.
