Eljött az idő mikor végre az első X szárnyúmon dolgozom. Tudom nem nagy dolog. Számomra azért több. Nagyjából mindenkinek elmeséltem már, hogy anno filmen sosem láttam a 4-6 részeket. Nekem könyvben volt meg, újságokban lévő képek alapján tudtam hogy néz ki ez a világ. Egyszerűen nem emlékszem mikor láttam először a filmeket. Így már nem is tűnik nagy dolognak mégis valahogy fontos számomra.
Gondolkoztam, hogy milyen verziót építsek meg. Mivel az ARC-170-et összeraktam, megtetszett ez a méret, és ár/értékben most megfelelt a Revell alap kis készlete egy első építésnek a témában.
Egyik kedves kolléga még tavaly bedobott egy Falcont, segítsek már befejezni. 🙂 Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen megbizatást kaptam.
Már az elején éreztem, hogy csak úgy statikusan megcsinálni olyan gyors lenne, és átlagos. Mivel láttam videón már a hajtóműbe épített ledeket Star Wars maketteknél megnéztem mi fér el az amúgy tenyérnél kisebb példánynál. Nem lehetetlen a dolog:
Egy kis Arduino mini, pár címezhető led sorban felfűzve meghozhatja a diadalt!
Természetesen akadályt jelent a táp ellátás is. Így azt is körbe járva a nyitott tekercses transzformációra esett a választásom. Megérkezett az Aliexpresses modul. Jelenleg a Falcon belsejének a méretére kell csinálnom egy secunder tekercset. De a távolság megfelelőnek tűnik. Így a makett talpazatától el tud jutni a makettig a transzformált tápforrás. 🙂
Valóban. Miután kiderült, hogy a matrica már nagyon törős és a legnagyobb legfontosabb részével keztem – volna – a Cheef-el, elég rosszul esett, hogy elsőre ketté, majd itt-ott több kisebb darabra szakadt. Némi patchwork után elfogadható kinézetet alkottam. Persze sosem leszek elégedett, és mindig csak ezt fogom látni az egészen ha ránézek. De azért tetszik a végeredmény.
Viszont a gépágyúk, ugye… szóval mikor ezen készenléti fázisba jutott a gép nagy elhatározásra jutottam. Lecserélem a műanyag gépágyúkat. Nem hiába olvastam annyit a fém kiegészítőkről. Leggyorsabb megoldás: injekciós tűből alakítom ki. Nekem 0.9mm-es tű kell. Na ilyen nincsen a kereskedelemben. Miután kiborítottam párszor pár helyen a gyógyszertár dolgozóit – bár nem meglepő, hogy kimutatható százalékban nem egészségügyi, és nem egészség rontó, okokból vásárolnak tűket az emberek. Máris nem voltam olyan különleges 🙂
Szóval rengeteg kisebb és nagyobb átmérőjű tűm lett. Nem voltam elégedett. Ekkor bevonzva szembe jött egyik makett bolt hírlevele, hogy AK Interactive réz csővek érkeztek… Ekkor már teljesen biztos lettem benne, hogy magasabb hatalmak gondoskodnak az emberiségről. Teljesen hihető, mivel fontos, és emberi életeket semmibe vévő döntések születnek mióta világ a világ, és ezt a természet hagyja, de nekem amire éppen szükségem van egy kis múlandó hobby-hoz az ölembe hullik.
Szert is tettem a 0.9mm átmérőjű réz csövekre. Hihetetlen volt számomra mert volt 0.2mm átmérőjű cső is! Csak azért rendeltem mert ilyen nekem kell! 😀
A kész maketten történő csere-bere tortúrája még várat magára. Most a nyugodtan szétáradó béke jár át, mivel ezt is be tudtam szerezni.
Itt volt az ideje, hogy egy „éles” makett felületen teszteljem az AK True metalt. Alapozás után fel is hordtam a felületre mind az aluminium, mind a dark aluminium anyagot. Nagyon tetszett a látvány. Egészen tükrös felületet lehet polírozni. Imádtam, az első maszkolásig, illetve lakkozás próbáig, majd a matricázás is nehézkes volt.
Alapvetően nem vagyok még biztos benne, hogy az volt-e a gond, hogy sokkal többet kell várni a True metal száradására, vagy simán nem alkalmas rétegek elviselésére ez az anyag. Bár láttam megoldásokat ahol szerintem ezt használták, és volt utána felület megmunkálás, további rétegek. Egyre valószínűbb viszont, hogy ha ilyet használok először az egyébként kevesebb, jellemzően maszkolva festett színeket fogom felrakni és azokat maszkolom el a metal elől. Mivel ahogy felszedtem a maszkoló szalagot jött a metál felület is. Elég idegesítő volt.
Nem akartam szokás szerint ha nem sikerült majd koszolunk és öregítünk mint „állat” módszerrel élni. Egy kis természetes kopás, kis folt itt-ott bele fért. Ezt a szintet próbáltam tartani.
Fantasztikus élmény volt a Slave I koszolása. Játék a színek eltompításával. Befolyások, lézer nyomok. Hiába próbáltam jól átgondolni a nyomok irányát, mennyiségét. Talán kicsit túlzásba vittem. De nekem tetszik. 🙂
Valamikor régen betévedtem a makett boltba. Nekem nagyon unikum volt a Revell-es világomban minden más márka. Így amikor szembe jött egy Academy makett ami szép volt, megtetszett. Olcsó is volt. Rá is csaptam.
Ez volt a P47-D Bubble Top.
Nagyon sokat állt nálam, több mint tíz évet. Ezt leginkább a matrica sínylette meg. De ez csak később derült ki.
Maga a szet nagyon pontosan önött, szinte sorja mentes volt.
… és akkor Pisti barátom azzal fogadott, hogy van neki régről egy Star Wars makettje amit nem fejezett be és nekem szeretne adni 🙂 Ilyen a karácsony, születésnap egyben 😀
Ő volt az MPC/ERTL klasszikus kiadásában született TIE Interceptor.
A dobozban volt pár Humbrol enamel festék, és higító is amiket terveztem felhasználni. Először is kap majd egy jó kis alapozást. Mivel kézi ecseteléssel fel volt már hordva a makettre szín. Vissza oldani nem lett volna érdemes, régen rászáradt már, és nem volt vastagon megfolyva.
Maga a készlet összepattingatós, ragasztást nem igénylő változat. Én készre ragasztott verzióban szeretném elkészíteni.
Mikor az AK festékekkel elkezdtem foglalkozni, és a Trumpeter T34 miatt berendeltem a Szovjet világháborús színeket úgy gondoltam, hogy ha már ennyi színem van a témában pár ujj gyakorlat modellt is beszerzek. Az AK katalógusban is láttam 1:100 maketteket.
Egyik nap a Játék és Makett Centrumban járva fel is kaptam ezt-azt. Egyikük volt egy T-44-es harckocsi.
Igazából nagy kihívása az építésnek nem volt. Azért rendesen végig csiszoltam azt a pár alkatrészt amiből áll a kit.
Kapott alapozó szürkét, majd egy alap barnítást a sötét részek kiemeléséhez. Aztán jött az alap zöld. Száradás után az álcázást ecsettel vittem fel. Megkapta a befolyatásokat, az olaj megfolyásokat, rozsdásodásokat. Közte lakk rétegekkel.
Száradnak a darabok
kép 1 / 3
Néztem, néztem. Innen is, onnan is. Végül rájöttem, hogy hiányzik egy kis felség jelzés. Régi Kopro makettjaim maradék matricái közt találtam egy megfelelő vörös csillagot. Végül por és száradt sár foltokat kapott. Ja és egy kis antennát is készítettem melegített, húzott műanyag keretből.
Elkezdtem más maketteket előszedni, és már éppen az első festék fújások után raktam le száradni a darabokat. Erre látom, hogy ott pihengetnek az ARC-170 darabok. Hm. Akkor most jól össze lesz rakva 🙂
Az első posztban megemlítettem, hogy ez most jól elő lesz készítve. Nos ezt arra értettem, hogy majd az AK festék visszapergető technikáját fogom jobban hasznosítani. Csalódtam. Nem sikerült. Sokat olvastam, és rájöttem, hogy a cucc akrilokkal működik, és az itt használt Revell enamel érthetően nem reagált megfelelően. Ezt alátámasztja, hogy a súrolással csontig vissza szedtem a festéket.
Ezen azért kicsit elszomorodtam. Viszont nincs lehetetlen csak tehetetlen. Így maradt a már bevált technika: kapott felületi koszolást, metál szín felhordást. Majd jött a DIY laser, avagy a StarWars páka 🙂 Ezeket a sebeket kezeltem AK True Metal Dark Alu-val. Ezt a Dark Alu-t használtam a felületen mindenfelé. Nagyon jól kiegészítette az alap színt amire felvittem. Olyan hatást adott, mintha lekopott volna az eredeti festés. Nekem tetszik. Aztán persze mindenhol kapott AK black pigmentet a sebeken, és hajtó műveken is. Majdnem kifelejtettem, a hajtómű részeit befolyattam kicsit világos rozsdával. Nem kifejezetten rozsdás hatás elérése érdekében, hanem mert kerestem mivel lehetne több színt belevinni a makettbe, és természetesebb hatást elérni. Valami olyan kellett ami a filmet is vissza idézi, és a legtöbb viharvert képen ilyesmi színt láttam. Nem akartam sivatagi szín hatást, így csak kicsivel kísérleteztem. Elég jó lett. Nem lett zavaróan sok.
